Olyan sokan vannak akiknek az első és legfontosabb kérdéseik a: mikor fog engem választani? Mikor fogja viszonozni az érzéseimet? Miért nem kellek neki? Min kell változtatnom? De kérlek mondjátok el miért kell megváltozni, könyörögni,megalázkodni a szerelemért? És ha már így kell kicsikarni valakiből a figyelmet az valóban szerelem? Meddig tarthat egy elvárásokra alapozott próbálkozás? Amióta világ a világ a férfiak, és szerintem a nők is szeretnek megküzdeni a szeretet személyért. Az igazán nagy szerelmi történetek sosem tartalmaztak megalkuvást,inkább harcot,fájdalmat és igazi őrült szenvedélyt. Tudom van olyan helyzet amikor annyira egyedül érzed magad,hogy már nem akarsz várni. És van olyan amikor szinte belepusztulsz a hiányába a látványába mert nem lehet a tied. De vajon olyan helyzet is van, amikor sorra veszed az értékeidet? Amikor megbeszéled magaddal kire is van valójában szükséged? Ismered-e annyira ,hogy igazán megéri várni rá,szenvedni,szomorkodni miatta? Véleményem szerint ezen a csodás bolygón mindenkinek megvan tökéletes párja,nem is egy,hanem mindig az éppen adott életszakaszához passzoló. És ha az “igazi” az életünkbe csöppen nincs szükség,szenvedésre,sírásra,veszekedésre,szerelmi kötésre pedig végképp nem. Egyszerűen érezni fogod az életed rendben van. Kívánom, hogy tudd kivárni és felismerni azt az embert aki mellett nem kell szenvedned,lefogynod,hazudnod,szomorkodnod mert Ő úgy szeret ahogy vagy!
Szeretettel ölellek legyen csodás napod🤍