Kinek az útját járjuk?

Hobbim a pszichológia így akarva akaratlanul folyton figyelem, elemezgetem az emberek viselkedését,reakcióit.Felfigyeltem egy új ismerősömre. Kedves szimpatikus férfi ,az az igazán megnyerő fajta, aki azonnal mosolyogva, pozitívan reagál ha valaki kérdéssel fordul hozzá. Követik őt az emberek főleg a hölgyek. Engem mégis elgondolkodtat. A napokban már nem csak azt láttam tőle hogy támogat,bátorít,figyelmeztet. Minimum egy szintet lépett az úr. Már okoskodik,árulkodik,lázít és amin nem is tudom miért lepődtem meg, hű alattvalói követeik ezen az úton is. Soha nem voltam követő vagyis de…Madonna na őt igen, de egy egyszerű földi halandót aki nagyjából ugyanolyan paraméterekkel rendelkezik mint én, na nem ,az ki van zárva. Persze nem biztos hogy ez a helyes, de mivel én ilyen vagyok hatalmas felkiáltó jelet érzek az önkéntes jelenlétében. Természetesen nem teszek semmit csak szépen figyelek tovább .de bevallom elborzaszt mennyire könnyű Katát táncba vinni. Egy kis kedvesség,empatikus részvét csipetnyi iróniával és cinikussággal megspékelve és máris vezérek lettünk.Bár a legjobban az érdekel vajon meddig lehet így embereket vezetgetni?? Nézz körül a környezetben. Vezető,vezetett vagy önálló független ember vagy.e??.Tényleg szükséged van valaki más véleményére? Vagy esetleg ha igazán a saját szívedbe nézel mindenre ott van a válasz? Csípd fülön magad ha beálltál valaki táborába és nem a saját véleményedet ,hitrendszeredet követve éld az életed. Hatalmas ölelés és még nagyobb szeretetet küldök neked 🤍.