-
rész:
Ne feledd, bármilyen nehéz is, bármekkora is a fájdalom, semmi sem tart örökké.
Persze időnként fel-felvillan a kellemetlenség, fájdalom belénk nyilall, “megnézi” tud-e még uralkodni felettünk, tud-e még irányítani.
Ha bármilyen veszteség ért is bennünket, tudnunk kell, ez a
mi érdekünket szolgálta, hisz
erősít, tudnunk kell,
edz bennünket az élet, a sors, Isten, ami miatt
sokszor feladjuk a hitünket is, de
nem lenne szabad, hisz
csupán az utunkon haladunk előre,
felfelé, és egyre többet fogunk elbírni.
Isten nem büntet, ő kegyelemben is részesít bennünket.
Nekünk pedig meg kell tanulnunk hálásnak lenni, és
szeretettel fordulni minden és
mindenki felé.
Annál hamarabb érjük el a csúcsot, ahol csodák várnak, minél több ember felé tudjuk a hálát, a szeretetünket kifejezésre juttatni.