Mindig készen kell állnom a mások támogatására, a mindennapok feladatainak elvégzésre, ami kötelező.
Így gondoltam, pedig ez helytelen. Nekem nem megengedett, hogy lazítsak.
Fura dolog ez, hisz másoknak adom a tanácsot, mit tegyen hogy legyen elég kitartása, merre menjen, hol, honnan tud újabb erőt meríteni, melyik a helyes út.
Így belegondolva, azt látom, nem is az én választásom volt ez a mindig erős vagyok létforma, hanem sorra jöttek ilyen meg olyan megpróbáltatások, és mennem kellett, tennem kellett a dolgom. Eszembe sem jutott, hogy valaha is kimutassam a kimerültségem, hogy fáradt vagyok. Ilyen számomra lehetetlen, és most összetörve ülök a gépem előtt és pötyögöm a sorokat, amihez alig van erőm.
