~
4.
~
A következő sorokat érdekességképpen, pontosabban inkább tanulságképpen írom le.
Mindig figyeljünk a megérzésünkre, a sugallatra, mert az mindig jelez, ha valami fontos történik; esetemben az, amit hallottam.
Még 20 éves sem voltam, és egy kórházi kivizsgálás alkalmával az egyik szobatársam, aki egészségügyben dolgozott. (Ismerte a módszereket, az orvosi eljárásokat is, és az olyan szereket is, melyeket gyógyszertárban vásárolhatunk meg.) Elmesélte ő hogyan gyógyította meg a decubitus-os betegét. Kiadta ezt a “titkot”, mit hogy is kell tenni a felfekvéses seb gyógyítása érdekében. Akkor éreztem, annyira mélyen, ott belül, hogy nekem ezt meg kell jegyezni, mert nagy szükségem lesz rá.
Sajnos 30 pár éves koromban el is érkezett az a nagyon szomorú és fájdalmas életszakasz, amikor egy közeli hozzátartozóm nagyon súlyosan megbetegedett, és rendszeres kórházi kezelés …, majd otthoni ápolás, és ez sorozatosan ismétlődött …, és a szerettemnél elő is jött a baj. Szerencsére a porcukros kezelés segített (ahogy az előző részben ezt már leírtam). Így biztosan tudom, igen a cukor begyógyítja a sebet.
~