Június 20, Apák napja. Olyan kevesen tudják hivatalosan mikor van Apák napja. Engem picit elszomorít de,tudom mindegyikünknek más és más az Apától kapott élet csomagunk. Az enyém olyan egyszerű , szinte jelentéktelen, hogy szinte semmi sem jut eszembe.. Nem áll szándékomban megbántani Aput (nyugodjék békében) csupán nem tudok sem kiemelkedően rosszat, sem kiemelkedő jót elmesélni. Apu cuki volt mindig ott volt a család mellett, avval az édes semmittevéssel amivel csak az Apukák tudnak létezni, nap nap után. Anya futott, intézkedett, aggódott, veszekedett ..stb….stb… tette mindazt amit az Anyukák igen nagy része megtesz mindennap. Na, de Apu közben higgadtan ,mosolyogva inkább csak figyelt, és várta a történések végét 🙂 Sok éven át nem voltam elégedett az én Apukámmal, mert nem volt határozott és úgy éreztem nem törődik velem. Most már tudom, hogy nagyon szerencsés vagyok amiért nem voltak drámák, nem éltem meg családon belüli erőszakot. Természetesen voltak sötét évek az alkohol miatt, én sem nevelkedtem búra alatt és rózsaszín szobám sem volt de, engem és a testvéreimet sosem bántottak…. És most életem delén már azt gondolom, köszi Apu, hogy nem voltál rám igazán hatással, köszi, hogy hagytál olyanná válni ami nekem a legjobb és nem akartál rám erőszakolni semmit…. Köszöntsük az Apukákat a mi “Őrangyalainkat” akár jónak akár rossznak érezzük a jelenlegi hozzánk állásukat, mert bizony ebben az életben semmi sincs ok nélkül….?